Áll Ványai Fehér József szülofaluja (-városa) foterén, ha szembol nézzük, balra a református, jobbra a katolikus templom, utóbbiban keresztelték. Mintha afféle világcsavargót, hobót alakítana, de ne vegyük túl komolyan tole, mert póz, szerep, játék ez, ami az irodalomban, lírában nagyon is lehetséges. Az igaz, hogy a csövesnemzedék tagjaként hatottak rá a beatek, de Ványai Fehér sohasem tagadta meg a tsz-fiút, aki tizennégy éves korában odahagyta a "tejszagú falut'', s utazótáskáját felnyalábolva bevonult a Lékai János (van, aki e nevet nem ismeri?) Kollégiumba. Persze hogy részben beszippantotta a kor multikultija, a rock, abból is az érdesebb hangzást, a P. Mobilt, a Beatricét, a Motörheadet kedvelte, másrészt viszont megmaradt vágásszéli gyereknek, aki két váltás klottgatyában (kék és fekete színu), szükség esetén, tornacipo (dorkó) híján mezítláb rúgta a fuzos, ötös borfocit a vályogveto gödrök között.
Aztán "újságíró, író, költo'' lett, ha Móricz, Krúdy, Ady után valaki egyáltalán állíthat ilyeneket magáról, eddig tizenhat könyv eloállításában közremuködött, jórészt szerzoként, ez a tizenhetedik a sorban. Közülük öt volt verskötet (a címek után a kiadók és a szerkesztok neve): A kaporszakállú udvara, 1990, Kisváros, Tomka Mihály - Sorsátültetés, 1991, Napóra, Hatvani Dániel - A feloldott bubáj, 2007, Kráter, Kovács Attila Zoltán, Turcsány Péter - Sárhajók, 2009, Napkút, Prágai Tamás, Szondi György - A láncos madár, 2021, Hungarovox, Kaiser László.
Az Ama napok után negyven verset tartalmaz, melyek a szerzo szándéka szerint a létbe kivetett ember megmaradásért folytatott küzdelmének tanúi. Túl stílusokon és irányzatokon, a puszta kifejezés a cél, míg odakint dörög és villámlik, egy naiv figura szikár jeleket vés a barlang falára.