Három fohost mozgat egyszerre Sallai Gergely, az ismert történész elso regénye, s amikor oket szép sorban eloször elénk vezeti, az elso megjelenésük elé mindegyikük tréfás önéletrajzát is mellékeli. Ezeket olvasva szabályosan szakadnunk kell a röhögéstol: amikor például azt látjuk, hogy az Angyal becenévre hallgató delikvenst a világcsavargásból fakadó megnyugvás nemzetközileg is elismert oktatójaként, annak Borissza nevu barátját a szánalmas illúziók dühödt kergetéseként leírható kutatási terület szakértojeként, kettejük közös cimboráját, Álmodozót pedig az alkohollal és a nokkel való flörtölés tántoríthatatlan muvelojeként mutatja be.
A mosoly azonban hamar az ajkunkra fagyhat, amikor a történet kibomlása közben átérezhetjük a mindhármójuk elsodleges szakterületének bizonyuló örök álmodozás, szemlélodés és ökörködés árnyoldalát, a gyorsan kialakuló drámai és keserves függést is. A függést a gyorsan változó nok kínálta testi gyönyörtol, s a gyorsan lecsúszó felesek, üveg borok és sörök nyújtotta részeg mámortól.
Kívül vagyok a valóságon, de dolgom van vele - jegyzi meg a három alakmás egyike a regényben, amivel mindegyik hasonszoru barát dilemmáját jól írja le. A regényben ezek után már csak az a kérdés, hogy ki mennyire reked kívül a valóságon, s kinek milyen lehetoségei maradnak még a távolinak tuno való világ: a rendes család és a rendes munka felé tartó körülményes visszaútra. Beleértve ebbe a legsúlyosabb sorsfordulatokat is: a reménytelen zuhanást, a pszichiátriai kezeléseket, a kétségbeesett keresést.