Silvia Park izgalmas kérdéseket felveto regénye a jövoben, a nagyobbrészt robotok által megvívott polgárháborút követoen újraegyesült Koreában játszódik. Ez a jövo nem is olyan távoli, mint amilyennek elso látásra tunik, és jóval közelebbi annál, hogy ne ismerhessünk rá a saját világunkra. Az emberek az összes unalmas, fárasztó és veszélyes tevékenységet a technológiára, a gépekre, a robotokra bízzák, sot az életükben mutatkozó összes hiány, fájdalom és betegség megszüntetését is a technológiától, a gépektol, a robotoktól várják. Immár cserélheto, pótolható az összes emberi testrész és szerv, valamint egyre valósághubb robotok dolgoznak a boltokban, az üzemekben. Velük találkozni a nyilvánosházakban, sot az otthonokban is, ahol nem pusztán háztartási munkát végzo cselédekként teszik a dolgukat, de igazi, sohasem elfáradó, mindig figyelmes, türelmes és megérto társként szolgálnak és próbálnak meg harcba szállni az ember két legfobb ellenségével, a szeretetlenséggel és a magánnyal. A mindenáron való fejlodés kényszerét követve az emberek és velük a robotok is éppen a számukra természetesként adottal ellentétes irányban haladnak: az egyre megbízhatóbban muködo és javítható emberek egyre tovább, egyre kényelmesebben élnek, a gépek pedig egyre emberibbé, tehát egyre érzékenyebbé és egyre esendobbé válnak. Ebben a kizökkent világban próbál hosszú évek után ismét egymásra találni egy testvérpár, és itt keresi a helyét, itt kutatja a létezés és a szeretet titkát egy csapat, a kamaszkorba még csak belépni készülo gyerek, valamint az általuk gyámolított, örök tizenkét évesként is aggastyán robot, Jojo.